Tanulási stratégiák, tanulási technikák
Sokféle csoportosítása található a szakirodalomban a tanulási stratégiáknak. A gyakorlati fejlesztésben jól használható az, amelyiket Kozéki és Entwistle közöl (1986). Ez három alaptípust különböztet meg: a mélyrehatolót, a szervezettet és a mechanikusat.
A mélyrehatoló tanulási stratégiára jellemző, hogy a dolgok megértésére törekszik, ebben elsősorban a nagy összefüggések megragadása, az új ismeretek régiekhez való kapcsolása, széles áttekintés, következtetések levonása, rendszerszemlélet játszik domináns szerepet.
A szervezett tanulás a rendszeresség, jó munkaszervezés alapkövetelményeire épül.
A mechanikus tanulás a részletek megjegyzésére épül, az összefüggések feltárása e módszerben alig kap szerepet, a rövidtávú, minél pontosabb ismeretfelidézés e tanulás elsődleges célja.
E három fő tanulási stratégia úgynevezett elemi tanulási technikákból épül fel. Ezek egy-egy tanulónál sajátos módon keverednek, s eredményezik egyik vagy másik stratégia dominanciáját. A következőkben egy csokorra valót nyújtunk át a leggyakoribb elemi tanulási technikákból. (Vö.: Szitó, 1987)
– Szöveg hangos olvasása.
– Néma olvasás.
– Az elolvasott szöveg elmondása.
– Az elolvasott vagy elmondott anyag néma átismétlése szövegbeli támpont nélkül.
– Elmondás más személynek.
– Elolvasott vagy elmondott szövegről magnófelvétel készítése és visszajátszása.
– Ismétlés (bármely módon).
– Beszélgetés a társakkal a tanult információról.
– Áttekintés.
Előzetes: a cím, alcímek, főbb bekezdések, fejezetrész rövid összefoglalója.
Utólagos: aláhúzások áttekintése, saját vagy tanári jegyzettel való összevetése.
– Ismeretlen szó meghatározása.
A szövegkörnyezet elemzése, felbontása alapján.
Visszalapozás a könyvben korábban tanult fejezethez.
Szótárak, lexikonok, kisegítő könyvek felhasználása.
– Aláhúzás: a fontosabb részek kiemelése céljából.
– Parafrazeálás: egyes mondatok, szövegrészek átfogalmazása.
– Kulcsfogalmak kiírása.
– Jegyzetelés.
Hallott anyag alapján.
Szöveg olvasása közben.
A jegyzetelt anyag vizuális tagolása. (Aláhúzás, nagybetűs írás, nyilak, betűk és számok, egyéni jelek, színek, stb.)
– Tanári vázlat vagy ábra értelmezése.
– Fogalmak közötti kapcsolatok megkeresése és ennek rögzítése.
Egy lényeges fogalom köré illeszkedő asszociatív fogalmak.
Alá- és fölérendeltségi viszonyok.
Mellérendelt viszonyban lévő fogalmak.
Ellentétes fogalmak.
Ok-okozati kapcsolat.
– Összefoglalás készítése.
– Kérdések feltevése.
Mit fogok megtudni? Mit nem értek? Mire kaptam választ?
Mit tudok most, hogy tanulmányoztam a szöveget? stb.
– Saját vagy mások által feltett kérdésekre válaszadás.
– Ábra készítése.
– Az anyag elmondása jegyzet vagy vázlat alapján.
A fenti elemi tanulási technikák más-más értéket képviselnek az ismeretfeldolgozás mélysége és a képességfejlesztés intenzitása szempontjából. Ezek közül több is szerepet játszhat egy tanuló tanulási stratégiájában, az a szerencsés, ha gazdag a repertoár, hiszen így tud alkalmazkodni az egyes tantárgyak követelményeihez. Bizonyos esetekben a reprodukáló technikákra is szükség van (pl. vers, szabály, képlet megtanulása). A gondot az jelenti igazán, hogy sokszor leragadnak a gyerekek a mechanikus tanulási formáknál, s nem alakulnak ki a tanulási technikák hatékonyabb, a mélyrehatolást elősegítő formái. Gazdag pedig a választék – a fenti felsorolás bizonyítja ezt –, de itt sem lehet átütő sikereket elérni a pedagógus irányító, segítő tevékenysége nélkül.
Közvetlen vagy közvetett fejlesztés?
A tanulók tanulási stratégiáinak feltérképezése után felvetődik a kérdés: hogyan fogjunk hozzá a fejlesztéshez? Két út kínálkozik erre, az egyiket közvetlennek, a másikat közvetettnek nevezhetjük.
A közvetlen fejlesztés lényege, hogy gyakoroltatjuk a gyerekekkel azokat a tanulási technikákat, amelyek hiányoznak tanulási módszerei közül. Így van esély arra, hogy beépülnek az új technikák a tanulási tevékenységébe, s ezzel kialakulhat a korábbinál gazdaságosabb, hatékonyabb ismeretfeldolgozás, tanulás. Gyakran azonban ez az út nem járható, mert nem egyszer hiányoznak a tanulókból azok az értelmi képességek, amelyek feltételei az intenzívebb – mélyrehatoló – tanulási technikáknak. Ezért kell beszélnünk a közvetett fejlesztés módjairól.
A közvetett fejlesztés lényege az, hogy direkt módon azokat az értelmi képességeket fejlesztjük, amelyek lehetővé teszik a hatékonyabb tanulási stratégiák kialakítását. Meg kell teremteni az alapját a fejlesztésnek, enélkül „levegőben lóg” bármely tanulási technika, s nem épül be a gyerek tanulási módszereibe, bármennyire is igyekszünk a gyakoroltatással eredményt elérni. Melyek azok az általános értelmi képességek, amelyek fejlesztése nélkül többnyire hiábavaló próbálkozás a hatékonyabb tanulási technikák kialakítása? Ezek a képességek négy nagy csoportba sorolhatók: a figyelem, a megértés, az emlékezet és a problémamegoldás pszichikus funkcióihoz kötődnek.
A következőkben ezen funkciók fejlesztésének néhány elméleti szempontját villantjuk fel, s gyakorlati kapaszkodókat is adunk e munka végzéséhez. Ismételten hangsúlyozva: a hatékony tanulási technikák kifejlesztése csak bizonyos alapképességek színvonalának emelésével együtt lehetséges.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése